Hogyan öntözzem növényeim, ha nyaralni vagyok?

Ezt a trükköt valószínűleg már ismeri, mivel gyakran ajánlják, kipróbált és bevált ötlet: a palack fejjel lefelé. Egyszerűen fúrjon lyukat a kupakba, töltse meg a palackot vízzel, és helyezze azt fejjel lefelé a virágcserépbe. A negatív nyomás hatására a víz lassan a talajba csepeg. A hosszú nyakú üvegpalackok a legmegfelelőbbek erre a célra. Ezeket a legkönnyebb a talajba nyomni, strapabírók és fenntarthatók. Nincs kéznél megfelelő palack? Semmi gond, egy kemény műanyagpalack ugyanúgy megteszi. Óvatosan kalapáljon egy bevágást a kupakba belülről kifelé, hogy az palack tartalma ne ürüljön túl gyorsan ki.

Egy másik megoldás az öntözésre távolléte alatt, ha vastag szövetcsíkot, vagy pamutfonalat használ. Erősítse a fonalat egy vödör aljába, a másik felét pedig ássa mélyen a növény földjébe. A vízzel megtöltött vödröt helyezze legalább 30 centiméterrel a növény szintje fölé. A folyadék végigáztatja a fonalat, és közvetlenül a gyökerekhez jut.

A teraszra vagy erkélyre kitett dézsás növények vízellátása a nyaralás alatt már nagyobb kihívással jár.

Először is készítsen megfelelő alapot olyan táptalajjal, ami jól tárolja a vizet. A balkonnövények és dézsás növények számára kapható föld jól tartja az öntözővizet, és a szükségesnek megfelelően adja azt le a növény számára. Ennek eredményeképpen a táptalaj sokkal lassabban szárad ki.

Helyezze a növényeket egymáshoz közel, árnyékos helyre, például az épület északi falához, ennyi általában elég egy rövidebb nyaraláshoz. Habár szorosan zárt helyen nem nőnek jól, kiszáradni sem fognak. Használjon alátétet a cserepekhez, amit utazás előtt feltölthet vízzel. Nem javasoljuk, hogy a növényeket nagy, vízzel töltött kádba helyezzék, mivel ilyenkor nagy a kockázata annak, hogy a gyökerek az átnedvesedés miatt rothadásnak indulnak.

Készen áll arra, hogy víztározó dobozokat vagy edényeket használjon a virágaihoz? Színtiszta luxus! A növények automatikusan felszívják a szükséges nedvességet a víztartályból, ami a doboz alsó részében kap helyet. A vízszintjelző megmutatja, hogy a tartályt mikor kell feltölteni. Ha a dobozt árnyékba helyezzük, átlagosan egy hétig fedezni fogja a vízszükségletet.

Amennyiben hosszabb nyaralást tervez, jó ötletnek bizonyulhat az automatikus öntözőrendszer. A Gardena „Micro-Drip-System Aktion Start Set Pflanztöpfe S” növényágyás öntözőrendszert a kerti tömlőre, vagy csapra lehet csatlakoztatni. Öt állítható csepegtetőfejet tartalmaz, amelyek elegendő nedvességgel látják el a dézsás növényeket.

A gyümölcsök és zöldségek esetén kifejezetten bosszantó, amikor az odafigyeléssel gondozott növény kiszárad, vagy a hőség tönkreteszi a termést. Az automatikus öntözőrendszer mellett az úgynevezett olla technika is sikeresnek bizonyult a magas ágyások öntözésében. Az „olla” spanyol eredetű szó, jelentése agyagkorsó. Két máz nélküli virágcserép kerül a rendszerben egymás tetejére víztárolónak. 

Az egyik cserép alján lévő lyukat előzőleg zárjuk le, például egy cserépdarabbal, vagy agyaggal, hogy ne folyjon át rajta a víz.

A két cserepet a nyílásuknál rögzítsük egymáshoz vízálló ragasztóval (olvasztott gépi ragasztóval vagy szilikonnal).

Az egyberagasztott cserepeket helyezzük a földbe, olyan mélyre, hogy csak a második cserép pereme és a fedetlen lyuk látszik ki belőle. A lezáratlan lyukon keresztül töltsük fel a cserepeket vízzel. Ezt követően helyezzünk a lyukra egy darab agyagot, vagy cserepet – az olla öntözési rendszerünk ezzel el is készült.

De hogy jut el a víz a gyökerekhez? Ahogy azt már valószínűleg tudja, a folyadék áthatol az agyagedények pórusai között. A növények nedvességellátása így biztosított, anélkül hogy akár egy csepp is elpárologna az értékes vízből.

A zöldségágyást be is lehet kapálni, vagy teljes talajtakarással borítani. Ez a legjobban vágott fű keverékével, vagy egyéb zöldhulladékkal működik. Nem számít, hogy a vágott fű száraz, vagy friss, mert még csak most lett levágva. A fű árnyékot biztosít, és a talaj nem szárad ki olyan könnyen.

Főleg a frissen ültetett sövények érzékenyek a hosszabban tartó szárazságra. Tegyen megelőző intézkedéseket távozás előtt, hogy ne kelljen csalódva azt tapasztalnia, hogy a sövénye kiszáradt, amikor hazatér. Takarja le a talajt a gyökérzet felett, például vágott fűvel, ami meggátolja, hogy az alatta lévő rétegekből a víz gyorsan párologjon. Egy csepegtető tömlő 30 centiméteres távolságban fúrt lyukakkal szintén jó arra, hogy meggátoljuk a talaj teljes kiszáradását.

A pázsittal borított területeink kifejezetten erőteljesen ki vannak téve a napsütésnek. Nyírja le a füvet indulás előtt, a lenyírt füvet pedig hagyja a pázsiton. Tanácsos alaposan belocsolni a területet, hogy a nedvesség bekerüljön a 15 cm mély rétegekbe is. Nehéz pontos vízmennyiséget meghatározni, mivel a talajok jellemzői erősen eltérők. Speciális eszközökkel mérhető a talaj nedvességtartalma. Egy időzítővel működtetett locsolórendszer minden gondot megold a távollétében.