A talaj pH-értékének mérése

A talajban található tápanyagok oldott sóvegyületek formájában létezhetnek, ezeket a növények könnyebben tudják felszívni. Azonban a pH-értéktől függően egyes fő- és mikrotápanyagok a talaj részecskéihez kötődhetnek. Ha a pH-érték szintje elmarad az optimálistól, előfordulhat, hogy bár a talaj bőséges tápanyagforrásokat tartalmaz, a növények mégsem tudják azokat magukba szívni.
Ez a gyanú akkor merülhet fel, hogyha kiterjedt trágyázás után csak kicsi vagy deformált növényei nőttek. Ha a talaj pH-értéke túl alacsony, a növények nem jutnak például elegendő nitrogénhez, káliumhoz és kalciumhoz. Másrészt, ha a pH-érték túl magas, akkor ugyan ezekből a tápanyagokból bőséggel akad, viszont vasból, mangánból vagy bórból hiányuk lesz.
Szélsőséges esetekben azonban bizonyos tápanyagok túlzott mennyisége is problémát jelenthet növényei számára. Példának okáért a nagyon savanyú talajokban nagy mennyiségű alumínium áll a növények rendelkezésére. Ezt a hatást kisebb nagyságrendben már ismerheti az alumíniumot tartalmazó, savanyú talajon növő hortenziák kék színéből. Azonban a túl sok alumínium veszélyt jelent a növények egészségére, ami azt jelenti, hogy a kerti növények hosszú távon alig élik túl.

A talaj kiegyensúlyozott pH-értékének biztosításával segít a talajnak segíteni önmagán. A talaj csak így tudja a növényeket ellátni az összes elérhető tápanyaggal. Ahogy táblázatunkból kiderül, a szélsőségek soha nem egészségesek, hiszen végső soron az egyes fő- és mikrotápanyagokból mindig alul- vagy túlellátottság alakul ki.

A talajban található organizmusok aktivitása is a pH-értéktől függ. Az alacsony pH-értékű savanyú talajban a talajorganizmusok aktivitási szintje rendkívül alacsony. Ahhoz, hogy jobban megértsük ennek kertünkre vonatkozó következményeit, vessünk egy pillantást kis talajsegítőink feladataira, négy lépésre lebontva:

1. Első lépésben a talaj nagyobb szervezetei, mint például a földigiliszták, a talajban található szerves anyagokat (pl. leveleket és gallyakat) értékes humusszá alakítják. Ezután az ennél sokkal kisebb mikroorganizmusok a humusz lebontásával állítanak elő olyan tápanyagokat, mint pl. a nitrogén, melyek így elérhetővé válnak a növények számára. 
2. A kettő együtt (a talajban élő nagyobb szervezetek és a kisebb mikroorganizmusok) ezzel egyfajta újrahasznosítási lánccá kötődnek össze. A már nem aktív talajorganizmusok a talaj szerkezetét is befolyásolják, azaz ilyenkor a talaj nem annyira finom és morzsalékos, és a levelek vagy gallyak nem bomlanak le és nem alakulnak át humusszá.
3. Ez viszont hatással van a mikroorganizmusokra, melyek nem lelnek elegendő felemészthető humuszra (mineralizáció).
4. A lánc végén a kerti talajba ültetett növények is hiányt szenvednek a szervesen kötődő, azaz csak a mikroorganizmusok aktivitásának köszönhetően kibocsátott ásványi anyagokból. Ezek közé tartozik elsődlegesen a nitrogén, de persze a kálium és a foszfor is.

A talajt akkor nevezzük lúgosnak (vagy bázikusnak), ha a pH-értéke 7,5-nél nagyobb. A lúgos azt jelenti, hogy a talaj sok meszet tartalmaz. Alig pár növény tudja elviselni a szélsőséges (9 körüli) pH-értékeket. Az Ilyen szokatlanul magas pH-t a talajban a nagyon gyakori meszezés vagy a sok éves meszes (kemény) vízzel való öntözés is okozhatja.

• Az olyan tápanyagok, mint a vas, mangán, réz, cink és bór csak kis mennyiségben állnak a növények rendelkezésére, ami késleltetett növekedéshez és a növényi részek deformálódásához vezethet.
• Ezzel egy időben a talaj élővilága is ösztönzést kap – a földigiliszták és mikroorganizmusok különösen aktívak, minek következtében a szerves talajanyag olyan nagy mértékben bomlik humuszra, az pedig ásványi anyagokra, hogy ennek következtében sérül a talajszerkezet. A talajnak alig marad a víz és levegő felvételére képes szerkezete.
• Másrészt a talaj organizmusainak aktív munkája a talajban lévő nitrogén, kálium és foszfor túlsúlyához vezet – mindazon anyagok, melyek korábban szerves kötésben voltak, most a bomlási folyamatok révén felszabadultak.

Alapvetően nem szükséges teljesen pontos eredmény ahhoz, hogy meghatározza, melyik irányba kell kezelni a kerti talajt. Ezért az egyszerű házi tesztek általában elégségesek. Használhat medencékben vagy folyadékokban használatos tesztcsíkokat, amelyek a leolvasott értéktől függően különböző színűvé válnak. Elgondolkodhat egy speciális mérőműszer vásárlásán is, ha sűrűn és könnyen szeretne méréseket végezni.
Másrészről, ha pontosabb információra van szüksége, elemeztethet talajmintát. Ennek az az előnye, hogy mivel a mérés rendkívül pontos, precíz következtetéseket tud levonni arról, hogy mely növények fognak különösen jól fejlődni az Ön talajában. Az ehhez hasonló talajelemzések a talaj többi tápanyagának koncentrációjáról is tájékoztatnak, így meg tudja határozni, esetleg egész más probléma áll fenn.